Rose-Marie Lagrave (ed.): Villes et campagnes en Hongrie, XVI-XXe siècles. Atelier füzetek 1. Budapest, Atelier, 1999. 259 oldal. ISBN 963-00-3586-3

Sonkoly Gábor: Erdély városai a XVIII–XIX. században.Atelier füzetek 2. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2001. 279 oldal, ISBN 978-963-8616-9-44,  borító

Létezett-e az Erdélyi Nagyfejedelemség területén önálló városrendszer? Mit jelentett a város, a városi közösség a XVIII-XIX. században, amikor a jogi meghatározás mellett újabb szempontok szerint kategorizálták a településeket? Hogyan alakulhatott ki egy kulturális központ a széttagoltságát hatásosan konzerváló Erdélyben? A szerző e három kédéskört különböző történetírói módszerrel vizsgálja. A történészi hagyománnyal folytatott párbeszéd során az erdélyi városok makroszintjéről eljutunk a polgárosodás helyi, kolozsvári változatának vizsgálatáig.
Az erdélyi városok újkori képe a hazai és a nyugat-európai módszertani hagyományok és szakmai eredmények folyamatos értékelése során bontakozik ki.

Szekeres András (szerk.): A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa (A „Történelem – Társadalomtudományok” konferencia anyagai). Atelier füzetek 3. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2002. 218 oldal, ISBN 963-945-10-8,  borító

A Történelem és társadalomtudományok konferencia két éve szerepel az Atelier Magyar-francia Társadalomtudományi Műhely programjában. Célja a történelem és a társadalomtudományok közötti hazai párbeszéd előmozdítása. Tematikáját úgy alakítottuk ki, hogy a francia Annales-iskola történelem szemléletében a kilencvenes években zajló fordulatot közvetítse Magyarországon. Előadásokra doktoranduszokat kérünk fel, akik az adott terület avatott ismeroi. A referensek hozzászólásai és a vita közreadása hozzájárulhat a társadalomtudományok mindegyikét érintő, kortárs problémák igényes végiggondolásához.

Benda Gyula – Szekeres András (szerk.): Tér és történelem. Előadások az Atelier-ben.Atelier füzetek 4. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2002. 220 oldal, ISBN 963-9457-15-9,  borító

A humántudományok XIX. századi munkamegosztása során a történelem mindenekelőtt az idő problematikája körül szerveződött, míg a társadalmi jelenségek térbeliségével a születő földrajztudomány foglalkozott. A történetírást a XX. század első felében megújító francia Annales-iskola egyik meghatározó jellemzője az emberföldrajzi szemlélet átvétele volt. A földrajztudomány megújulásával, amikor a környezet elemzését felváltotta a tér elemzése, a történészek figyelme újból a tér problematikájára irányult, elsősorban a térszemlélet, a tér tapasztalatának történeti változására.

Kisantal Tamás (szerk.): Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái. Atelier füzetek 5. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2003. 315 oldal, ISBN 963-9457-40-X,  borító

Az utóbbi időben a történettudomány olyan elméleti kihívásokkal kényszerül szembenézni, melyek főként a kortárs nyelvfilozófiák és az irodalomtudomány felől jönnek, s a történelem helyzetének újragondolására késztettek. Nálunk is egyre szélesebb körben kezd ismertté válni a nézet, hogy a történész, miközben a múlt eseményeit leírja, megmagyarázza, elbeszéli, sok olyan módszertani problémával szembesül, melyek nem is annyira a kutatásból, hanem inkább az írásból, a múltbeli tények elbeszéléséből adódnak.

Takács Ádám (szerk.): A történelem anyaga. Francia történelemfilozófia a XX. században. Atelier füzetek 6. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2004. 231 oldal, ISBN 963-9457-74-4,  borító

A tanulmánykötet a huszadik századi francia filozófia történelemelméleti eredményeinek bemutatása vállalkozik eredeti szövegek közreadásával. Egyszerre kronologikus és tematikus nézőpontokból enged betekintést a francia történelemfilozófia megszületésének körülményeibe, ismeretelméleti problematikájába, és hívja fel a figyelmet e kérdéskör jelenlétére a kortárs diskurzusokban.

Erdősi Péter és Sonkoly Gábor (szerk.): A kulturális örökség. Atelier füzetek 7. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2004. 549 oldal. ISBN 963-7343-00-8,  borító

Miként a bevezetés első soraiban is olvashatjuk, az elmúlt évtizedekben a kulturális örökség fogalma a politikai és a tudományos diskurzusokban egyaránt látványosan elterjedt. A szerkesztők a továbbiakban kísérletet tesznek a kulturális örökség fogalmának meghatározására, összefoglalják az összeállítás tartalmát és céljait. A kötet mely a témában elsőként megjelenő tudományos igényű munka huszonegy tanulmányt tartalmaz hat tematikai egységbe rendezve.

Benedict Anderson: Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterjedéséről (Ford.: Sonkoly Gábor) Atelier füzetek 8. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2006. 192 oldal, ISBN 963-9683-16-7, borító

Benedict Anderson jelen munkája az első megjelenése óta eltelt csaknem negyedszázad alatt kétségkívül klasszikus művé vált. Nemcsak bekerült a nacionalizmuskutatás kánonjába, de annak napjainkban egyik meghatározó tagja, egyik legtöbbet interpretált és hivatkozott szövege is lett. Ez nemcsak arra a több mint tucatnyi nyelvi kontextusra igaz, ahol a mű fordításban is létezik, hanem az olyanokra is, mint például a magyar, ahol - néhány részlettől eltekintve - eddig nem jelent meg ez az alapmű. Az „elképzelt közösség" olyan nyelvi fordulat, amelyet számos bölcsész- és társadalomtudomány mellett a politika, sőt a köznyelv is használ - sokszor anélkül, hogy a kifejezés pontos fogalmával tisztában lenne.

François Hartog: A történetiség rendjei. Prezentizmus és időtapasztalat (Ford.: Lakatos Ágnes)Atelier füzetek 9. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2006. 208 oldal, ISBN 963-9683-42-6, borító

A könyv érdekes utazásra hívja az olvasót a historiográfia világában. Útinaplóra emlékeztető szerkezetével követi végig a történetírást új szempontokkal gazdagító eszköz, a történetiség rendjének alakulását. A közelmúlt jelenségeiből, illetve a kortárs jelen által felvetett kérdésekből kiindulva fejezetenként más és más vidékeken, illetve más korokban vizsgálja az általa felvázolt új kategória működését, alkalmazási lehetőségeit. Koselleck nyomában járva, ám a német történész kutatásainak körét kitágítva elsősorban a történetiség rendjének különböző megjelenési formái és működése érdekli. Saját meghatározása szerint a történetiség rendje nem más, mint a múlt, a jelen és a jövő három kategóriájának egymáshoz fűződő viszonya, e viszonyok lehetséges változatai a különböző korszakokban és földrajzi helyeken.

François Hartog - Jacques Revel: A múlt politikai felhasználásai (Ford.: Gelléri Gábor) Atelier füzetek 10. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2006. 176 oldal, ISBN 963-9683-29-9, borító

A történetírás minden története szívesen elismeri, hogy a múlt kézenfekvő lehet politikai felhasználás céljaira, mint ahogy aláhúzzák azt is, hogy az utóbbi másfél évszázadban a tudományos történetírás hogyan igyekezett távolságot fenntartani saját maga és tárgya között. Minek köszönhető akkor, hogy minden korábbinál erősebb aggodalmak hangoznak el napjainkban arról, hogy a múltat manipulálják.

Roger Brubaker: Nacionalizmus új keretek között (Ford.: Erdősi Péter) Atelier füzetek 11. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2006. 218 oldal, ISBN 963-9683-39-6, borító

Európa a nemzetállam és a modern nacionalizmus szülőhelye volt a 18. század végén, és úgy tűnt, hogy a 20. század végén temetőjük is lesz. Ám a századvégi Európa, ahelyett, hogy túllépett volna a nemzetállamon, visszatért hozzá, aminek leglátványosabb bizonyítéka a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása és nemzeti alapon meghatározott utódállamaik létrejötte. A politikai tér nemzeti határvonalak mentén való nagyarányú átszerveződése a nacionalizmus eltérő, dinamikusan összekapcsolódó és egyes esetekben robbanásveszélyes formáit hívta életre: a nemzeti kisebbségek autonómiára törekvő nacionalizmusait, az otthonukat adó új államok „nemzetiesítő" nacionalizmusait, valamint azoknak a „külső nemzeti hazáknak" a határokon átnyúló nacionalizmusait, amelyekhez a közös etnicitás - nem pedig az állampolgárság - alapján tartoznak. Pierre Bourdieu munkásságára és az „új institucionalista" szociológiára támaszkodva Rogers Brubaker összehasonlítja korunk és a két világháború közti időszak nacionalizmusait, és elméleti szempontból árnyalt, történelmi vonatkozásokban gazdag képet nyújt az „Új Európa" egyik legfontosabb problémájáról.

Stéphane Audoin-Rozeau - Annette Becker: 1914-1918, Az újraírt háború (Fordította: Fisli Éva) Atelier füzetek 12. Budapest, L’Harmattan – Atelier, 2006. 217 oldal, ISBN 963-9683-37-X, borító

A harcos elszántság, a hit, a gyötrelmek felvállalása a háború hirdette célokért, csupa olyasmi, amit ma nehezen tudunk elfogadni - olykor akár érteni is. Pedig a háborús múlt jelenvalósága nagyon is egyértelmű; elég, ha a térképre pillantunk, vagy a köztereinken a húszas évektől elszaporodó hősi emlékművek valamelyikére. A jelen kötet kínálta megközelítések - az erőszak, a reprezentációk és a gyász megnyilvánulásainak értelmezése révén - mutatis mutandis a magyar példára is gond nélkül alkalmazhatók. Az újraírt háború ugyanis nem hadtörténeti munka. Megismerteti és összegzi a háborúkutatás új eredményeit, miközben újragondolja a 20. század e kiemelten fontos eseményét.

Benda Gyula - Szekeres András (szerk.): Az Annales. A gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténet francia változata. Atelier füzetek 13., L’Harmattan – Atelier, 2007. 617 oldal, ISBN 978-963-7343-14-8, borító

Az 1929-ben alapított Annales folyóirat köréhez kapcsolódó francia gazdaság- és társadalomtörténet, művelődés- és mentalitástörténet sok területen hozott új eredményt, átrajzolta tudásunkat a középkori és újkori európai történelemről. Válogatásunk az Annales-iskola történelemszemléletét, elméleti és módszertani törekvéseit kívánja bemutatni. A mintegy hatszáz oldal terjedelmű kötet a folyóirat történetében mérföldkőnek számító, a főbb tendenciákat jellemző - nagyrészt ezelőtt magyarra le nem fordított - tanulmányokat bocsátja közre, az egyetemi oktatás számára hasznos szöveggyűjteményként, közelebb hozva a francia történettudomány e jelentős irányzatát a mai fiatal történészgenerációkhoz, elősegítve a historiográfiai és módszertani képzést.