Anne Rasmussen előadásai az Atelier tavasz 2025 sorozatban
Az Atelier tavasz 2025 sorozat második eseményén Anne Rasmussen tart két előadást francia nyelven, 2025. március 10-én, 10.00 és 14.00 órai kezdtettel, melyhez tanszékünk magyar nyelvre tomácsolást biztosít.
Helyszín: ELTE BTK, Múzeum krt. 6-8, 247.
Ez első, 10.00 órakor kezdődő előadás címe és témája:
Szemben a világjárványokkal. A professzionális tudástermelés és az európai egészségügyi határok problémái, 1830–1930
Az 1830-as évek nagy földrajzi területeket érintő sárgaláz és kolerajárványaitól kezdve a járványok elleni küzdelem nemzetközi együttműködést igénylő kérdéssé vált, ez a folyamat pedig az 19. század második felében tovább fokozódott. Az átalakulás során az országhatár védendő, az egyes államok között húzódó demarkációs vonalból a közegészségügyi védelem szempontjából stratégiai jelentőségű tartókővé, „egészségügyi határrá” [frontière sanitaire] is vált. Az ehhez kapcsolódóan létrejövő tudományos és politikai megközelítést pedig „nemzetközi higiénének” nevezték. Az előadás az egészségügyi határ fogalmát és az ezzel kapcsolatos, a társadalom védelmét szolgáló eszközök újragondolását tárgyalja a 19. században és a 20. század elején a kolerától a tífuszon át a spanyolnátha járvány(ok)ig. Ide tartoznak az egyes területek felügyeletére szolgáló karanténrendeletek, a potenciális baktériumhordozó felkutatására irányuló intézkedések, amelyeket Pasteur és Koch bakteriológiai felfedezései tettek lehetővé, valamint az első világháború, amely új prioritásokat jelölt ki a háború által sújtott területek határainak védelmére, ostromlott erődökként tekintve ezekre. A határok ellenőrzése, legyenek azok közeliek vagy távoliak, elősegítette azt, hogy a népmozgások – legyen szó akár zarándokokról, katonákról vagy bevándorlókról – egészségügyi problémákként jelenjenek meg. Ugyanakkor, a migráció kérdésének medikalizációja nem vezetett egyértelmű következtetésekhez, megoldási javaslatokhoz: a széleskörű szociális ellátástól a faji megkülönböztetésig jelentősen eltérő politikai megközelítések alkalmazására volt lehetőség a bevándorlókkal kapcsolatban. Ily módon pedig az előadás olyan kérdéseket vet fel, amelyek egy évszázaddal később, a Covid–19 világjárvány idején és azt követően is aktuálisak maradtak.
Face aux pandémies. Savoirs et enjeux des frontières sanitaires de l’Europe, 1830-1930
Depuis les pandémies de fièvre jaune et de choléra des années 1830, et notamment au cours de la seconde moitié du XIXe siècle, la gestion sanitaire des épidémies s’est internationalisée. Elle a fait de la frontière nationale, plus qu’une ligne de démarcation à protéger, une clé de voûte stratégique de la défense de la santé publique, alors dénommée « hygiène internationale ». Le séminaire discutera les reconfigurations de la notion de frontière sanitaire et de ses dispositifs de protection au XIXe et début XXe siècle, du choléra à la grippe espagnole, en passant par la fièvre typhoïde. Entrent en jeu les politiques de quarantaine pour la surveillance des territoires, les reconfigurations suscitées par la bactériologie de Pasteur et Koch, qui permet la recherche des suspects porteurs de germes, et le premier conflit mondial, qui redessine les priorités de la défense des frontières des territoires en guerre, pensés comme forteresses assiégées. La surveillance des frontières, lointaines ou proches, favorise la qualification des déplacements de population, des pèlerins aux immigrants en passant par les soldats, comme problème sanitaire. Pour autant, la médicalisation de la question migratoire au début du XXe siècle n’appelle pas d’interprétation univoque : de la prise en charge sociale inclusive à la racialisation stigmatisante, elle a donné lieu à des politiques bien différentes envers les migrants. On posera ainsi historiquement des enjeux très présents un siècle plus tard, lors de la pandémie de Covid-19 et au-delà.
A délutáni, 14.00 órakor kezdőd előadás címe és témája:
Igaz és hamis a Nagy Háborúban: tudomány, hit és a bizonyítékok kezelése
A tény és a fikció, a valós és a valótlan, az igazság és a hazugság viszonyának kérdése, valamint az egymáshoz fűződő kapcsolatuk a média mai világában központi kérdés. A közösségi hálózatokban megjelenő fake news, az alternatív igazságok és a tények fikcióvá alakítása történelmi, politikai és társadalmi jelentőségre tesz szert. E történeti konstrukció tanulmányozásához a háború kiválóan alkalmas terepet kínál, mert elsőrendű táptalaja mindazon gyakorlatoknak, amelyek a valóság és a fikció közötti különbség felhasználására épülnek. Ahogy Hiram Johnson amerikai szenátor 1917-ben megjegyezte, az igazság mindig az első, ami megsérül, amikor kitör a háború. A történész Marc Bloch, aki maga is harcolt a Nagy Háborúban, erről egész elméletet állított fel 1921-ben megjelent híres tanulmányában a „hamis háborús hírekről”: a konfliktust olyan „hatalmas természetes kísérletnek” tekintette, amely a valósághűség és a hiszékenység mechanizmusait teszteli, és amelyet tanulmányozás tárgyává kell tenni. A 19. század folyamán tettek szerint tekintélyre azok a „tudáshordozók” (Kulturträger), akik a hivatásuk ethosza szerint képesek megállapítani a tényeket, akik olyan bizonyítékokat tudnak előállítani és kezelni, amelyeket tudományos módszerekkel igazolnak.
Az első világháború, amelyet mindkét fél a jog nevében kívánt megvívni, egy „tudományos háborút”is kirobbantott, amiben ezek a tudáshordozók fontos szerepet játszottak. Az előadás ezt a szerepet vizsgálja, hogyan működtek a „bizonyítási technológiák” (S. Shapin) szövegekben, képekben, térképekben vagy más technikai eszközökben és miként támasztották alá e tudáshordozók a tekintélyüket és hitelességüket tudományosan igazolt érvekkel.
Vrai et faux dans la Grande Guerre : sciences, croyances et administration de la preuve
La question des relations entre faits et fiction, vrai et faux, vérité et mensonge, et des usages de ces relations, occupe aujourd’hui le devant de la scène médiatique. Fake news, vérités alternatives, fictionnalisation des faits dans les réseaux sociaux se voient assigner une actualité historique, politique et sociale. Pour rendre compte de cette construction historique, le moment et l’espace de la guerre sont le terreau privilégié dans lequel prospèrent les usages que l’on peut faire des écarts entre réalité et fiction. Comme l’observait le sénateur américain Hiram Johnson en 1917, la vérité est toujours la première blessée quand la guerre éclate. L’historien Marc Bloch, qui fut aussi un combattant de la Grande Guerre, l’a théorisé dans son célèbre article de 1921 sur les « fausses nouvelles de guerre » : le conflit lui apparaissait comme « une vaste expérience naturelle » pour éprouver les mécanismes de la véracité et de la crédulité, qu’il fallait prendre comme objet d’étude. Entre tous, les « porteurs de savoirs » (Kulturträger), qui avaient gagné leur autorité au XIXe siècle, se sont caractérisés par leur profession et ethos d’établir des faits, produire et administrer la preuve, légitimée par les méthodes des sciences expérimentales ou des sciences sociales. Dans la « guerre de sciences » qu’inaugura le premier conflit mondial, et que chaque camp entendait mener au nom du droit, ces porteurs de savoirs jouèrent un grand rôle. Le séminaire discutera de leur engagement dans cette entreprise de conviction et d’autorité qu’ils fondaient sur des savoirs validés et des modes d’attestation scientifique, à l’œuvre dans des « technologies de la preuve » (S. Shapin) : textes, images, cartes ou dispositifs techniques.
